Az adventi koszorún a három lila gyertya mellett van egy rózsaszínű. Advent harmadik vasárnapján gyújtjuk meg. Ez az öröm gyertyája, az öröm vasárnapja.

A versenyek sikerein kívül örömmel töltötték el a gyermekeket az osztálykirándulások, a múzeumlátogatások, színházlátogatások… Az ilyen és ehhez hasonló események sajnos ez év márciusától megszakadtak, mert a járvány miatt nem lehetett megvalósítani őket. Ennek ellenére sem marad el az öröm az egyszerű, szürke hétköznapban. Reményik Sándor csodálatos sorai emlékeztetnek bennünket:

„Ne várj nagy dolgot életedbe, kis hópelyhek az örömök, szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök.“

Tanárnak és diáknak, szülőnek és nevelőnek, az iskola vezetőségének egyaránt örömet jelent minden elért apró eredmény, egy újabb lépés az előrehaladásban, a tanulásban, egy-egy jó jegy az ellenőrzőben, egy szép munka, mely az osztályt díszíti… Jó időben séta a természetben, a friss levegőn. Játék a szabadban. Rossz idő esetén kézműves foglalkozás az osztályban. Ajándékkészítés a szeretteiknek… A napközi kötetlen beszélgetései, játékai… s még folytathatnánk.  

Keresd az örömöt! Ott van körülötted!
Szépséget találni, hidd el, nem nehéz!
Ne hidd, hogy a mosolyt, mint ruhát, kinőtted!
Vidáman, jó kedvvel mindig többre mész!     /Aranyosi Ervin/